Lemondott helyettes államtitkár: “ehhez az arcomat nem tudom adni”

“A kormány vagy a Fidesz-frakció képviselői sokszor éltek a tárca irányába ilyen, szakmainak álcázott javaslatokkal. Egyes beadványokról legtöbbször tudni lehetett, hogy nem az írta, aki a nevét adta hozzá. Ezeket az indítványokat nem tudtam összeegyeztetni szakmai ismereteimmel és meggyőződésemmel, ezért december elsejei hatállyal lemondtam”

Holoda konfliktusai között említette, hogy ellenezte például az E.On gázcégeinek megvásárlását. “A nagykereskedő a folyamatosan csökkentett lakossági gázárak és az emelkedő orosz importárak, valamint a zuhanó keresletre érzéketlen átvételi kötelezettsége miatt az utóbbi években egyre nagyobb, évi több tízmilliárdos veszteséget termelt a német tulajdonosnak. Mi ezt most több százmilliárd forintért átvesszük”

“Jól működő, nyereséges cégek felvásárlását persze támogatom. Ott van mindjárt az igazán sikeres Közgép, amely termelhetné a költségvetés számára a hasznot”

“A januári egységes, tízszázalékos lakossági energiaár-csökkentéshez sem tudnám most adni a nevemet, mert szerintem sokkal inkább támogatja a gazdagokat, mint a szegényeket. Másrészt akkora forrást von el az energiaágazattól, ami veszélyezteti az ellátás biztonságát. Népszerű választási intézkedés a más pénzén, amiért még hozsannát is vár a kormány. Erre mondják: te egy úr vagy, barátom” (… HVG)

Egy versenyszférában foglalkoztatott munkavállaló (a GDP-t termelő!) Magyarországon 3,3 embert tart el - önmagát is beleértve! És akkor az ábrán más GDP-t nem termelő is szép számmal szerepel… (A gyermekektől és a nyugdíjasoktól nem sajnálom. Sőt!) … és ez még csak a jelen. Ezen felül félre kell (kellene) tennie a saját nyugdíjára és a gyermekei taníttatására (tandíj!), esetleg lakására, szóval az életben való elindítására.

A gyengülő forint hatására szakértők szerint a középosztályból ismét sokan utalhatnak majd külföldre pénzt. A határon túl megtudtuk: a korábbi pánik során „kimenekített” vagyonok jellemzően kint is maradtak. Újak azonban egyelőre nem érkeznek, még érdeklődés sincs. 2013-ban azonban jócskán megugrott a kinti számlanyitás, amit a tranzakciós illeték bevezetése gerjeszthetett.

Pénteken 297 forint fölé is emelkedett az euró árfolyama, ami a devizakereskedők szerint Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter jegybankelnökké kinevezésének kilátása és csütörtöki cikke miatt következhetett be. Különösen aggasztó, hogy nemzeti devizánk lendületes gyengülése kifejezetten jó nemzetközi hangulatban ment végbe.

Megszorítások hada

Mondjon bármit is Matolcsy György vagy a Fidesz szócsövei, attól még a valóság nem változik. Lehet, hogy a kormány tündérmeséjében nem léteznek megszorítások, de a lakosság jó részét ettől függetlenül nem lehet átverni. Az elmúlt két évben nemhogy volt egy-két megszorítás, hanem ezek együttese rekord méretet öltött. Ha az ágazati különadókat is beleszámítjuk – miért is ne tennénk így, hiszen egyik piaci szereplő sem cáfolta, hogy beépítik az árazásaikba a plusz adókat – akkor az unortodox gazdaságpolitika kitermelt majd két Bokros-csomagnyi megszorítást. A különböző tervek együttes egyenlegjavító hatása a GDP közel 9 százalékára tehető. Igaz ezek egy része nem valósult meg teljes egészében.

Több tételből is jóval kevesebb bevétel folyt be, gondoljunk csak a hatékonyságjavító intézkedésekre, vagy az olyan különadókra, mint például a chipsadó. A megszorítások egy része időközben felpuhult különböző lobbitevékenységeknek köszönhetően, nem véletlenül volt szükség mindig újabb és újabb kiigazításokra. Ennek ellenére egyértelműen kijelentető, hogy a Matolcsy György fémjelezte gazdaságpolitika sokkal több megszorítást hozott, mint a rendszerváltás óta bármelyik gazdaságpolitika.

Látható, hogy az októberben bejelentett két Matolcsy-csomag túlmutat minden korábbi intézkedésen. Az éves hazai gazdasági teljesítmény, több mint 2,5 százalékát meghaladó kiigazító csomag rányomja a bélyegét a jövő évi növekedésre. Azáltal, hogy a bankadót nem felezik meg, ráadásul még a tranzakciós adót is a duplájára emelik, a pénzügyi szektor teljesen meg fog fagyni. Nem elképzelhetetlen, hogy a beruházások volumene tovább fog csökkenni – igaz a mostani szint sem elegendő az amortizáció pótlására. A kormány szavahihetősége pedig teljesen megszűnt azáltal, hogy felrúgta a Bankszövetségnek tett ígéretét. A piaci szereplők negatívan értékelik az ilyen kormányzati döntéseket.

Orbán Viktor jól látja, hogy a bankok nem hiteleznek, csak azt nem látja, hogy mindez minek a következménye. Pedig korábban még maga a miniszterelnök is elismerte, hogy a magyar bankadó brutális. Nem tisztünk a bankok védelme, hiszen a háztartások deviza eladósodásában komoly szerepük volt – felelőtlen hitelezési expanzió – ennek ellenére hitel nélkül egy ország sem képes működni. Ezt már Széchenyi István is felismerte 180 évvel ezelőtt.

De legyen szó bármilyen megszorításról, végül a rossz intézkedések úgy fognak szétterjedni a gazdaság egészében, mint a vírusok az emberi szervezetben. Orvosság hiányában pedig hosszú távon megfagyhat az egész gazdaság. Kérdés, hogy a beteg felismeri-e a problémákat és hajlandó-e változtatni a magatartásán, vagy inkább takarók közé burkolózva várja a csodát.

Különös módosításon esik át az Alaptörvényben és a gazdasági stabilitásól szóló törvényben leírt adósságszabály, amely az államadósság tartós csökkentését tűzi ki célul. A parlamentnek benyújtott módosító indítvány ugyanis akár az eredeti szándék felpuhításaként is értékelhető. Leginkább azonban az a furcsa, hogy nem látszik, mi értelme a módosításnak.

(forrás)